Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


versek-beat poetry (spoken words )

2010.07.19

A törvény felettünk A hatalom kézről kézre vándorol Szavazat mit sem ér Mond ki mond igazat? Ez a felirat egyedül a nap alatt Nincs különbség ember és ember között Az utat kutatva jobbra majd balra Elragad az elvárások vad sodra Mi tapossuk hűen a kereket mi gyorsabb napról napra Impulzusok és tesztek óráról órára futnak ereinkben és lélegezzük Kérdések nélkül adjuk lelkünk ,vérünk Nikotin mámor alkohol ködben Önkéntesek egy állami kísérletben Fogyasztjuk mit elénk szórnak Csapdák a szemnek Plasztik a léleknek kemikálé minden sejtnek Zaj a füleknek de egyszer vége az útnak Nézz körül országodban,hol Hiénák és keselyűk Ülnek törvényt felettünk Az ajtók záródnak Itt az ideje ,hogy kinyisd a szemed A zaj kijózanítóan áramlik A falak sugározzák és erősítik Ez a város lüktetése Egy ritmus-és a pulzusom azonnal felveszi az iramot Rohanok én is gördülök le a metrólejárón Gépies mozdulatokkal ereszkedem alá a süllyesztőbe az egyéniség vesztébe A civilizáció kizsákmányoltjai gyülekeznek egymást eltaposva türemkednek mint patkányok az útvesztőben napi rutin-- szemellenzőben Az ajtók záródnak Az ajtók záródnak Az ajtók záródnak Az ajtók záródnak A beton rezonál és fogaskerék morajlik Az iram sohasem lassul Minden nap más arcok emelkednek A civilizáció kizsákmányoltjai gyülekeznek Menekülve a tekintetektől egy személy nélküli alagútba Olajos huzat és pokoli zaj Ki tudja mi enyészik vermeiben Az igazság szikrázik itt ott sötéten visszhangzó termeiben Neonszemek fürkésznek Gondolatokban kémkednek Mint tévelygő madarak papírfoszlányok emelkednek Az ajtók záródnak 4x Ki itt maradt Abban az idő nyomot nem hagy csak ül és vár ...hallgatag Belső én motorja Az út ugyanaz Nap nap után S ha behunyom szemem el nem véthetem Tudom mit rejt minden egyes forduló s ki azt rója Halandó Por száll nyomomban a nap láthatatlan karja navigál a kornmányt tartva a lélek négy kerekét egyenesben A belső én motorja Úgy tűnik nem áll le soha céltábla Kik megveszik a kibúvókat mikor a kérdőjelek rácsokat feszegetnek Kik játszanak velünk és színjáték az egész A pakliból a nyerőlapok hiányoznak már rég A láthatatlan érdekek Mindig érvényesülnek Élhetetlen törvények Az elménkbe égtek Kik liberális bilincsbe vernek minket és erősítik az ellenzéket felosztott céltábla ember és erkölcs mi Isten adta A nyílak egyenként ütnek a húsba de lesz ki a mártírt eloldozza félúton Ne állj meg félúton Míg visz a lendület Keress a gondolat számára új termőföldet "Orvosság" a polcon ez a "biztonság" Mely keskeny szakadékon ível át Ha a fájdalom elmúlik leomlik minden gát műanyag pirula műanyag élethez az érdekek kemény földje nem ad helyet az igaz értéknek Korlátok Azt mondták valaha: Az embernél nincs roszabb ki saját korlátjait felállította És vár önmagát bezárva A törvény és a jog azokért kik tudják azt javukra forgatni Szerencsések kik kiszálltak az egyoldalú játékból A többség mint kutyák tépik a húst a csontról Az igazságot torzítják Míg végül eltűnik nyomtalan elég benzines kannákban Lefolyik csatornákban elenyészik beton kamrákban föld alatti cellákban eltűnik nyomtalan Szerencsések kik megőrizték Lelkükben védték szikráját lehelték Leejtő A fém hangja zene a dobhártyán cseng a telefon újra jelez tartsd a vonalat míg megfoltozom lelked Kit érdekel ki ül a kormánynál hisz csak idő kérdése mikor érünk a leejtő végére Vörös hold fekete ég Fagyos július égető január fehér ködben ébredünk vagy elvisz mindent az ár Nyiss ajtót lépj elő A szírénák hallgatnak A tv üresen zörög Mélyen alszanak kik irányítanak Tüdőzd le a füstöt Mielőtt felszáll A szürkeség erősít Csak idő kérdése mikor érünk a leejtő végére Az illuzió nyoma Beleégett mély tudatodba János látta egykor Mi nem látjuk most Ki tartja kezében A fél világot Lépésről lépésre Már nem olvasom a sajtót Nem nézem a híreket Tudatomból kiesnek Az eldobható "nagy"nevek Fejszémmel hasítom ketté A görcsös rönköket Lángra vetem mindazt Mi égni teremtetett Az önzés irányít minden tettet A világ mit ebbe sodortak Fagyos és hideg lett Egy korrupt árnyék kormány Lépésről lépésre Taszít minden népet A szakadék szélére Út Mit kezdjek az igazsággal Ha az egész világ szórja aranyát ,ezüstjét a hazugság udvarába A rögös út elhagyatott s tömegek róják azt mi széles és elfogadott De van egy mely igaz van egy mely tiéd s van ezer melynek vége a mély szakadék Vakon besorozott Kevés a szem ..mely átlát a kábulat köd fátylán Kevés a szó ami hídat emel a partok mély árkán Időnk mint eső száll délre Majd sodor az ár keletre Falak ölelnek..körbe minden oldalt Tanítanak..hogy ne lásd rabságod Egyesítve..szemünk bekötve vakon besorozott Időnk mint harmat száll északra Majd sodor a szél nyugatra Keresd hogy ki vagy és a csapdák éles fogai merre nyitnak utat keresd hogy ki vagy a lélek karja mely irányba mutat

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.